Weisz Attila /sz. Marosvásárhely, 1975. okt. 19./ a Babes-Bolyai Tudományegyetem történelem-filozófia karának művészettörténeti-szakán szerezte meg a diplomát 1999-ben. Két éve előadótanár a Művészeti és Design Egyetemen (korábban Ion Andreescu Képzőművészeti Akadémia), azonkívül - másodállásban - egy műemlékek helyreállításával foglalkozó magánvállalkozásnál dolgozik. Az Entz Géza Alapítvány (az alapítvány az erdélyi magyar művészeti és művészettörténeti oktatást segíti - a szerk.) alapító tagja. /Kocsis Cecília: Emberközelben Weisz Attila. = Székely Hírmondó (Kézidvásárhely), júl. 27./
2001. november 23.
Bakk Pálnak helytörténész /sz. Szentkatolna, 1926. aug. 22./ nyugdíjazásáig szülőfalujában tanított. Írásai jelentek meg Barabás Miklósról, Bálint Gáborról, Szentkatolna helyneveiről (1990), Háromszék (Imecsfalva, Hatolyka, Martonfalva, Márkosfalva) helyneveiről (1992), s november 8-án bemutatták Kézdivásárhelyen, a Vigadóban Szentkatolnai krónika /Ambrózia Kiadó, Kézdivásárhely/ című könyvét. Bakk Pál a helyi Bálint Gábor Közművelődési Egyesület alapítója. 1996-ban, az 1000 éves a Magyar Iskola millenniumi évben munkásságáért az RMPSZ országos díjával tüntették ki. Bakk Pál szívéhez legközelebb Bálint Gábor, a 31 nyelvet beszélő nyelvész áll. /Kocsis Cecília: Emberközelben Bakk Pál. = Székely Hírmondó (Kézdivásárhely), nov. 23./
2002. március 1.
Jakabos Csaba negyedszázadon át volt Kézdivásárhelyen a csavargyár igazgatója. Kovásznán született 1940-ben. Az óvodát, az iskolát Kézdivásárhelyen járta. 1957-ben érettségizett a Pedagógiai Líceumban. Távoznia kellett a kolozsvári egyetemről. Elment munkásnak Brassóba, közben elvégeztem a technikumot. Esti úton elvégezte a gépészmérnöki egyetemet. 1975-ben hazajött Kézdivásárhelyre, előbb főmérnök volt, majd a csavargyár vezérigazgatója lett, a funkciót 2000. jan. 30-ig töltötte be. Egyetlen cél volt: a felsőháromszéki embereknek munkát adni. A gyár virágkora a hetvenes évektől a nyolcvanas évek elejéig tartott, akkor a gyár háromezer embernek adott kenyeret. A városnak sportpályát, kartingpályát, a Gábor Áron Szakközépiskola épületét ők építették. Az egyik nehéz időszak ’92-ben kezdődött, amikor Petre Roman baklövései a román ipart általában tönkretették: forgótőke nélkül hagyták a vállalatokat Ezt éppen csak túlélték. Jelenleg haldoklik a gépipar, húsz-harmincéves technológiával pedig ma már nincs mit kezdeni. A román gépipar rosszat és drágán termel. - A csavargyár tulajdonosa jelenleg gyakorlatilag Erdély Ede. Erdély kijelentette, hogy mindenkinek megvan az ára…/Kocsis Cecília: Emberközelben Jakabos Csaba. = Székely Hírmondó (Kézdivásárhely), márc. 1./
2002. július 19.
Kádár Gyula Sepsiszentgyörgyön élő történész, a Történelmünk szerkesztője kifejtette véleményét a népszámlás eredményéről. A kilencvenes évek elején - amikor a hivatalos román statisztikai adatok mintegy 1,7 millió erdélyi magyarról beszéltek -, Kádár Gyula makacsul kitartott azon álláspontja mellett, hogy létszámunk több mint 2,5 millió. A Regio kisebbségi szemle 1992/3-as számában szembeszállt azzal az érveléssel, miszerint nincs különösebb jelentősége a lélekszám pontos ismeretének, mert úgymond mi akkor is létezni fogunk, ha a román statisztikák megszokott módszereivel százezrekkel kevesebbet fognak nyilvántartani. Kádár Gyula tíz évvel ezelőtt az 1910-es népszámlálási adatokat véve alapul jutott arra a következtetésre, hogy a romániai magyarság összlétszáma 2 millió 530 ezer fő. A román külügyminisztérium tíz évvel ezelőtti nyilatkozata is ezt támasztotta alá: "a romániai magyar kisebbség számszerűleg állandóan gyarapodott, az ország lakosságának demográfiai rátájával megegyező ütemben". A valóságban azonban nagyobb lehetett az asszimiláció. Van ugyanis etnikai beolvasztási kísérlet a többségi nemzet részéről. A nemzetiségek eltüntetése nyugat-kelet irányú. A határ menti magyar vármegyéket elrománosították, mondhatni a Partium elveszett, a magyar többségű megyéket felszámolták néhány évtized leforgása alatt. Egyedül a 800 ezres tömb, a Székelyföld maradt meg. És ennek felszámolása a következő cél. Ijesztő, hogy 2002-ben a székely főváros, Marosvásárhely magyar ajkú lakosságának aránya 50% alá esett... Szomorú, hogy a Maros megyei, magyar anyanyelvű iskolások 70%-a nem magyarul tanul! Háromszéken a rendőrség létszámát növelik, Sepsiszentgyörgyön csendőrkaszárnya épül. A vezető funkciók 70%-a román kézbe került: rendőrség, titkosszolgálat, vasút, törvényszék, a volt állami vállalatok élén ma már román nemzetiségűek állnak. Félelmet gerjeszt az ún. "jó munkahelyek" román kézbe kerülése. Az erdélyi magyarság létszáma Kádár szerint jelenleg is megközelíti a két milliót, de 1992-höz viszonyítva nagy számú, egyébként magyar anyanyelvű cigány vallja magát romának. "Ugyanakkor a Magyarországról érkező nemzetellenes gondolkodásmód Erdély-szerte negatívan befolyásolja a fiatal nemzedéket." A kétmilliós tömegből több százezren lehetnek azok, akik az asszimiláció útján vannak, nem vállalják magyarságukat. Tény és való, hogy a kilencvenes évek elején számolt népesség egyötöde elhagyta az országot, illetve feladta nemzetiségét. Egyetlen megoldás lehet: a megmaradt, 800 ezres tömb területi autonómiájának, átmenetileg pedig kulturális autonómia biztosítása. Magyar főtanfelügyelőségeket, teljesen önálló magyar iskolarendszert kell teremteni. Ha ez tíz-tizenöt éven belül nem valósul meg, akkor az erdélyi magyarság kiüríti egykori életterét, és belátható időn belül elvándorol - vallotta Kádár Gyula. /Kocsis Cecília: Az elnemzettelenítés következő célpontja: a Székelyföld - interjú Kádár Gyula volt történelem szakos tanfelügyelővel. = Székely Hírmondó (Kézdivásárhely), júl. 19./
2002. október 24.
Lőrincz Károly /sz. Torja, 1928. dec. 12./ részt vett az 1956-os háromszéki eseményekben, az ún. Szoboszlay-per egyik elítéltje. Huszonöt év kényszermunkára ítélték, közel hét évet töltött börtönben, tbc-s betegként, 1964-ben szabadult. Jelenleg Vargyason él. Szoboszlay Aladár aradi plébános elhatározta a romániai magyarságot is képviselő politikai formáció, a Keresztény Munkapárt létrehozását. Szoboszlay Torján meglátogatta Ábrahám Árpád plébánost, itt találkozott Lőrincz Károllyal is. 1957-ben, az ún. Szoboszlay-perben 56 személyt tartóztattak le, köztük Lőrincz Károlyt. A vád: fegyveres felkelés, területi kérdések megoldására irányuló összeesküvés. A Szoboszlay-per 56 vádlottja közül tizenegyet halálra ítélnek, 1958-ban tízet közülük kivégeznek. Temesváron Gajdó Tibor temesi hadbíró, Lőrincz egykori iskolatársa kimondta a súlyos ítéletet a perben. Lőrincz Károly megjárta a börtönöket: Temesvár, Arad, Zsilava, Galac, Botosani, Szamosújvár. Galacon két évet töltött, szörnyű körülmények között. Sétálni tíznaponként vagy kéthetenként vittek ki őket. A kosz miatt állandósult a fertőzéses gyomormenés, sokan meghaltak. A galaci börtönt nyugati nyomásra számolták fel. Botosani-ban harminchatukat zsúfoltak be egy 6 X 6-os cellába. Nyáron iszonyú meleg volt, az egyetlen ablaknyíláson is zsalu volt, az emberi pára lecsapódott a cementen, rossz rongyainkkal merték a vizet a padlóról, tele voltak kiütésekkel, a bőrük felsebzett. Forró ételt kaptak, amit gyorsan el kellett fogyasztani, hogy az edényekből mások is ehessenek. Lőrincz Károly visszaemlékezéseket ír, feljegyzéseket gyűjt, kutat, emléket állít, megemlékezéseken vesz részt, gyűjti az 1956-tal kapcsolatos anyagot. Elégedettséggel tölti el az, hogy sikerült kopjafát állítani a kézdivásárhelyi református temetőben, emlékművet a kivégzetteknek Budapesten, a 301-es parcellában. /Kocsis Cecília: Emberközelben Lőrincz Sándor Károly, volt politikai fogoly. = Székely Hírmondó (Kézdivásárhely), okt. 24./
2005. szeptember 16.
Szigligeten elmaradt az augusztus 21-re tervezett Wass Albert-szoboravatási ünnepség, tájékoztatott Koltay Gábor rendező felháborodottan. A valódi okok nem világosak. Mindössze annyit tudni, hogy Szigliget polgármesterét, Balassa Balázst bizonyos körök megzsarolták, egyes feltételezések szerint képzőművészek és nyaralóvendégek, más vélemények szerint SZDSZ-közeli politikusok gyakoroltak nyomást a helyi önkormányzatra. Hunyadi László szobrászművész Wass Albert-szobrát a Szigligetért Alapítvány kuratóriumának elnöke, Tóth László öntette bronzba és ajándékozta a településnek. 2005-ben Magyarországon, az Európai Unió egyik tagállamában piszkos módszerekkel megakadályozható egy igaz magyar ember szobrának a felállítása. Így még inkább elismerés illeti a bonyhádiakat, a solymáriakat és a harkányiakat, ahol már áll Wass-Albert-szobor. /Kocsis Cecília: Wass Albert, a megosztó. = Székely Hírmondó (Kézdivásárhely), szept. 16./
2005. október 21.
Az év elején jelent meg Stefano Bottoni olasz történész Konföderáció a cél című tanulmánya az 1956-os romániai eseményekről, nevezetesen a Szoboszlay-ügyről. Szoboszlay Aladár temesvári római-katolikus plébános annak a „kísérletnek a szellemi atyja és operatív motorja”, amelynek célja a kommunista rendszer megdöntése egy Magyarországon és Romániában egyidőben kirobbantott forradalom révén, illetve egy közös román-magyar államalakulat, az ún. Confederatio létrehozása – állította a történész a periratok és más források tanulmányozása alapján. Melyik nemzetnek az ügye, kérdezte Bottoni, tekintettel arra, hogy a román Fintinaru másodrendű vádlott, és a per során még tucatnyi román embert ítélnek el. A Szoboszlay-ügyben közel kétszáz személyt vettek őrizetbe államellenes összeesküvés vádjával. Ötvenhét személy ellen emeltek vádat, közülük tízet (Szoboszlay Aladárt is) kivégeztek, 47 személyt életfogytiglani vagy több tízéves kényszermunkára, börtönbüntetésre ítéltek. A Szoboszlay-ügyben 15 embert ítéltek el Háromszéken, köztük nyolc papot: Ábrahám Árpád (Torja), Kovács Balázs (Szentkatolna), Kovács Béla (Kovászna), Kosza József (Ozsdola), Ráduly Géza (Gelence), Páll Gyula (Futásfalva) plébánosokat, Mezei Levente Mór ojtozi és Kovács István esztelneki szerzetest. Továbbá hét „világi” személyt: Baróti Pált, Szörcsei Eleket és Lőrincz Károly Sándort Torjáról, Farkas Pál kézdivásárhelyi tanárt, Bulárka Istvánt (Csernáton), Kónya Béla-István és Vajna László kézdivásárhelyi ügyvédeket. Ábrahám Árpádot és Kónya Béla-Istvánt halálra ítélték és kivégezték. A perbefogottak közül ma már csak hárman élnek: Bulárka István, Farkas Pál és Vajna László. Lőrincz Károly Vargyason élő volt politikai fogoly a Székely Hírmondónak elmondta, Szoboszlay terve az volt, hogy 1956. augusztus 28-án Bukarestben forradalmat robbantson ki. Egy tankegység-parancsnoknak az lett volna a feladata, hogy alakulatát Bukarestbe vezérelje és elfoglalja a belügyminisztérium, a rádió stb., épületét, miközben a Székelyföldről különvonattal érkező magyarok csatlakoztak volna a katonákhoz, de ez gyermekes, igen naiv elgondolás volt, nem is lett semmi belőle. Nagy Imre Snagovra hurcolását követően kapóra jött ez a szervezkedés a román hatalomnak, jó ürügyet szolgáltatott az erdélyi magyarok üldözéséhez. Nem sokkal az interjú elkészülte után Lőrincz Károly meghalt. /Kocsis Cecília: 1956 Romániában: melyik nemzet ügye? = Székely Hírmondó (Kézdivásárhely), okt. 21./
2006. február 10.
Médiafogyasztásra kell tanítani a fiatalokat az általános iskolákban és gimnáziumokban, mert ők jelentik a jövő újságírógárdáját – vélte Ambrus Attila, a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének (MÚRE) elnöke a sepsiszentgyörgyi Holló Ernő Sajtóklub találkozóján. Magyari Lajos szerint jelenleg a különböző újságírói és kommunikációs felsőoktatási szakok nem képeznek igazi lapírókat. Kocsis Cecília, a kézdivásárhelyi Székely Hírmondó főszerkesztője megjegyezte, a fiatal újságírók gyakorlat hiányában nem tudnak alkalmazkodni a szerkesztőségi taposómalomhoz. /Domokos Péter: Gyakorlatlanok az újságírók? = Szabadság (Kolozsvár), febr. 10./
2006. július 18.
Az ÚMSZ eljuttatta a Civic Media Egyesülethez azon személyek listáját, akik a romániai magyar írott sajtóban vezető szerepet töltenek be, s ekként a romániai magyar közvélemény formálóinak tekinthetők; a lista a Szekuritáté Irattárát Átvilágító Bizottsághoz(CNSAS) kerül. Az ÚMSZ ezáltal csatlakozott a kezdeményezéshez, amely a romániai sajtó és civil szféra átvilágítását tűzte ki célul. A Civic Media eddig benyújtott névsorában az országos román napilapok, televíziók és rádiók, hírügynökségek főszerkesztői és helyetteseik szerepelnek. A MÚRE elnöke, Ambrus Attila üdvözölte a kezdeményezést. Gáspárik Attila, az Országos Audiovizuális Tanács alelnöke örömmel fogadta az átvilágítás hírét. Kiadvány/Újságíró neve/ Tisztsége: A Hét/Parászka Boróka/felelős szerkesztő; Bányavidéki Új Szó/Soltz Anna/igazgató és Szilveszter Mária/ főszerkesztő; Bihari Napló/George Catuneanu/igazgató és Rais W. István/főszerkesztő; Brassói Lapok/Ambrus Attila/főszerkesztő; Erdélyi Napló/Makkay József/főszerkesztő és Szentes Szidóni/főszerkesztő-helyettes; Erdélyi Riport/Szűcs László/főszerkesztő és Stanik István/felelős kiadó; Európai Idő/Horváth Alpár Szilamér/főszerkesztő; Gyergyói Kisújság Ábrahám Imre/főszerkesztő és Balázs Katalin/főszerkesztő-helyettes; Hargita Népe/Sarány István/főszerkesztő és Hecser Zoltán/felelős kiadó; Háromszék/Farkas Árpád/főszerkesztő és Torma Sándor/főszerkesztő-helyettes, Magyari Lajos, Sylvester Lajos/rendszeresen közlő publicisták, elemzők; Heti Új Szó/Graur János/főszerkesztő; Korunk/Kántor Lajos/főszerkesztő és Horváth Andor/főszerkesztő-helyettes; Krónika Csinta Samu/felelős szerkesztő, Gazda Árpád/vezető szerkesztő, Rostás Szabolcs/vezető szerkesztő és Bakk Miklós/főmunkatárs; Látó/Gálfalvi György/főszerkesztő és Kovács András Ferenc/főszerkesztő-helyettes; Népújság/Makkai János/főszerkesztő és Nagy Miklós Kund/főszerkesztő-helyettes; Nyugati Jelen/Böszörményi Zoltán/főszerkesztő és Jámbor Gyula/főszerkesztő-helyettes; Polgári Élet/Zsidó Ferenc/főszerkesztő; Reggeli Újság/Dénes László/főszerkesztő; Szabadság/Kerekes Edit/főszerkesztő-helyettes és Tibori Szabó Zoltán/publicista; Szatmári Friss Újság/Elek Anikó/főszerkesztő; Szatmári Magyar Hírlap/Princz Csaba/lapigazgató, Veres István/főszerkesztő és Benedek Ildikó/főszerkesztő-helyettes; Székely Hírmondó/Kocsis Cecília/főszerkesztő és Willman Walter/főszerkesztő-helyettes; Udvarhelyi Híradó/Jakab Árpád/főszerkesztő; Új Kelet/Péter Csaba/főszerkesztő és Barabás Orsolya/felelős szerkesztő; Új Magyar Szó/Stanik István/lapigazgató, Salamon Márton László/felelős szerkesztő, Bércesi Tünde/vezető szerkesztő, Ágoston Hugó/vezető publicista, Bíró Béla, Lokodi Imre/rendszeresen közlő publicisták, elemzők, Simon Judit, Székedi Ferenc; MÚRE/Karácsonyi Zsigmond/ügyvezető elnök, Szűcs László/írott sajtó alelnök, Csép Sándor/audiovizuális alelnök, Rácz Éva/szakmai oktatási biz., Hecser Zoltán/sajtójog-érdekvédelmi biz., Kacsó Sándor/médiapolitikai biz., László Edit/szoc. tagságkezelő biz., Bálint Zsombor/gazdasági biz. A Civic Media Egyesület elektronikus levelet kapott többek közt a Krónika napilap egyik munkatársának e-mail címéről, amelyek feladója a következők átvilágítását javasolja: Stanik István, Szűcs László, Simon Judit (Új Magyar Szó), Makkai János (Népújság), Ferencz Imre (Hargita Népe), Farkas Árpád, Magyari Lajos (Háromszék). /Cseke Péter Tamás: Az Új Magyar Szó csatlakozott a Civic Media Egyesület kezdeményezéséhez. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 18./
2007. augusztus 9.
Ebédre hívott meg magyar újságírókat augusztus 7-én Traian Basescu államfő a volt Ceausescu-villába, Kovásznán. A találkozón Bodor János, a Háromszék sepsiszentgyörgyi napilap tudósítója, valamint Kocsis Cecília, a Székely Hírmondó kézdivásárhelyi hetilap főszerkesztője vett részt. Az elnök az ebéden elismerte: az I-VIII. osztályos magyar anyanyelvű diákoknak idegen nyelvként kellene oktatni a román nyelvet. Erre – mint hangoztatta – a háromszéki látogatása során magyar nemzetiségű emberekkel lezajlott beszélgetései során jött rá. A nyilvánosságot nem vállaló újságíró adatközlő elmondta, kicsikarták az elnöktől, hogy mondja ki: egyetlen kormánynak sem volt érdeke befektetéseket hozni Háromszékre – de Hargita megyébe sem –, mert a Székelyföldről kevés szavazatra számíthattak a mindenkori bukaresti politikusok. Basescu megismételte korábbi álláspontját a székelyföldi autonómia kapcsán: támogatja az ország összes vidéke részére egyaránt hasznos helyi autonómiát, decentralizációt, függetlenül attól, hogy Kovásznáról vagy Craiováról van szó. /Domokos Péter: Székelybarát” román elnök. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 9./
2009. október 9.
Wittner Máriát 1957-ben halálra ítélte az akkori magyarországi kommunista hatalom. A rendszerváltás óta, ígéretéhez híven, minden alkalmat megragad, hogy megmondja az igazat a szabadságharcról. Hazudtak több mint harminc éven keresztül a kommunisták – mondta Wittner Mária a Kézdivásárhelyen tartott előadásában. – Wittner Mária, gyakran párhuzamot vont az akkori és a mostani rendszer között: Sokan átvedlettek, akad, aki a pufajkát zakóra, nyakkendőre cserélte, de attól még nem lett úriember. /Kocsis Cecília: A hősökről beszélni kell. = Székely Hírmondó (Kézdivásárhely), okt. 9./
